A mesélés sok családban már egészen kisgyermekkorban a mindennapok részévé válik. Nem szükséges megvárni azt az időszakot, amikor a gyermek már érti a hosszabb történeteket, hiszen a közös könyvnézegetés már csecsemőkorban is kellemes és hasznos program lehet. Ilyenkor még nem feltétlenül maga a történet a legfontosabb, hanem a szülő hangja, a közös figyelem, a képek és az együtt töltött nyugodt percek. A rendszeresen visszatérő mesélés idővel természetes része lehet a családi rutinnak. Egy esti mese például ugyanúgy az elalvás előtti készülődés része lehet, mint a fürdés vagy a fogmosás.
Már babakorban érdemes könyvet venni a kézbe
Sokan úgy gondolják, hogy a könyvek igazán csak akkor válnak érdekessé, amikor a gyermek már beszél és követni tud egy történetet. Valójában a közös könyvnézegetést ennél jóval korábban el lehet kezdeni. A babák számára az egyszerű, nagy méretű képek, az erős kontrasztok és az ismétlődő formák is érdekesek lehetnek. A szülő közben megnevezheti, mit látnak a képen, beszélhet az állatokról, tárgyakról vagy színekről. Nem szükséges hosszú mesét felolvasni, mert néhány perc közös nézegetés is elegendő lehet ahhoz, hogy kialakuljon a könyvekhez kapcsolódó pozitív élmény. Ebben az életkorban a könyv elsősorban közös élmény. A baba számára a szülő közelsége, hangja és figyelme legalább olyan fontos, mint maga a könyv.
A rendszeresség fontosabb, mint az időtartam
A mesélés beépítése a mindennapokba nem feltétlenül jelent hosszú, félórás felolvasásokat. Sokkal könnyebb kialakítani egy olyan szokást, amely néhány perc alatt is megvalósítható. Lehet a könyvnézegetés a reggeli készülődés után, a délutáni pihenő előtt vagy az esti lefekvés része. Ha nagyjából ugyanabban az időpontban kerül elő a könyv, a gyermek idővel megtanulhatja, hogy ez egy nyugodt, kiszámítható közös program. Az sem probléma, ha ugyanazt a könyvet egymás után többször szeretné hallani. A kicsik számára az ismétlés megnyugtató lehet, és közben egyre ismerősebbé válik számukra a történet, a szereplők és a könyvben szereplő szavak.
Nem kell mindig végigolvasni a könyvet
A babák és a kisgyermekek figyelme még rövidebb ideig tarthat, ezért nem érdemes elvárni, hogy minden alkalommal elejétől a végéig meghallgassák a történetet. A közös könyvezés akkor működik igazán jól, ha rugalmasan alkalmazkodik a gyermek aktuális érdeklődéséhez. Előfordulhat, hogy egyik nap csak néhány oldalt szeretne megnézni, máskor pedig hosszabb ideig lapozgatna. Egy-egy képhez kapcsolódóan beszélgetni is lehet, utánozni az állatok hangját, megkeresni egy ismerős tárgyat vagy egyszerűen csak megnevezni, amit a képen látunk. Így a könyv nem kötelező feladattá, hanem játékos közös tevékenységgé válik.
Hogyan válasszunk első könyveket?
A legkisebbek számára érdemes strapabíró, könnyen lapozható könyveket választani. A vastag lapok, a lekerekített sarkok és a jól látható, egyszerű illusztrációk praktikusak lehetnek, hiszen a baba még nem feltétlenül tud óvatosan bánni a könyvekkel. A témánál érdemes a gyermek mindennapi világából kiindulni. Állatok, családtagok, játékok, járművek, hétköznapi tárgyak és egyszerű cselekvések is jó kiindulópontot jelenthetnek. Később fokozatosan megjelenhetnek a hosszabb történetek és összetettebb mesék is. Az első könyvek kiválasztásánál a szülő saját érdeklődése is számíthat. Ha a felnőtt szívesen mesél, könnyebb lesz a könyvezést rendszeresen a napi program részévé tenni.
A közös mesélés a kapcsolatot is erősíti
A könyvezés egyik legszebb része, hogy egyszerre biztosít nyugodt közös időt és ösztönzi a kommunikációt. A szülő hangosan beszél, kérés nélkül is megnevez dolgokat, a gyermek pedig hallgatja a hangokat és figyeli a képeket. Ahogy nő a gyermek, egyre aktívabban kapcsolódhat be. Megmutathatja, hol van a kutya, felismerheti a kedvenc szereplőjét, befejezhet egy ismert mondatot, később pedig akár saját szavaival is elmesélheti a történet egy részét. A könyvek így nemcsak az esti rutin részei lehetnek, hanem a beszélgetések kiindulópontjává is válhatnak. Egy mese után könnyen szóba kerülhetnek a gyermek saját élményei, érzései vagy az aznap történt események.
A szülő hangja is fontos része az élménynek
A kisgyermek számára különleges jelentősége van annak, hogy a mesét egy számára fontos személy olvassa fel. A szülő hangjának ritmusa, hangsúlya és közelsége biztonságos, ismerős környezetet teremthet. Nem szükséges profi előadónak lenni. A mese akkor is működik, ha egyszerűen, természetesen olvassuk fel. A különböző szereplők hangjának megváltoztatása vagy a történethez illő hanglejtés később játékosabbá teheti a közös olvasást. A gyermek számára sokszor éppen az a legfontosabb, hogy a szülő jelen van, figyel rá, és együtt fedezik fel a könyv világát.
A könyv szeretete nem teljesítmény kérdése
A cél nem az, hogy a gyermek minél hamarabb minél több mesét hallgasson meg. Sokkal fontosabb, hogy a könyvekhez kellemes emlékek kapcsolódjanak. Ha a mesélés egy nyugodt, szeretetteljes közös program, nagyobb eséllyel válik olyan szokássá, amelyet a gyermek később is szívesen folytat. A gyermekirodalomban sokféle megközelítéssel találkozhatunk. Például Gaál Éva meséi és történetei is jól mutatják, milyen sokféle módon lehet a gyerekek számára érdekes, szerethető történeteket megalkotni. A közös könyvezésnek nincs egyetlen kötelező módja. Lehet rövid vagy hosszabb, történhet reggel vagy este, és akár ugyanazt a kedvenc mesét is el lehet olvasni egymás után sokszor. A lényeg, hogy a könyv elővétele egy kellemes közös pillanatot jelentsen.
Egy apró szokásból hosszú távú szeretet lehet
Az első közös könyvek nem csupán tárgyak a babaszobában. Segíthetnek kialakítani egy olyan családi szokást, amelyben a könyv a közös figyelem, a beszélgetés és a nyugalom természetes része. Már néhány perc rendszeres mesélés is elegendő lehet ahhoz, hogy a gyermek számára a könyvekhez pozitív élmények kapcsolódjanak. Ahogy nő, a rövid képeskönyveket felválthatják a hosszabb történetek, később pedig az önálló olvasmányok. A folyamat alapja azonban ugyanaz marad: a könyv közös élményből válik a gyermek saját világának részévé.