Vannak, akiknek a gyerekkorukból nem a könyvespolc, a lefekvés előtti meseolvasás vagy a szülő mellett töltött nyugodt esték emléke maradt meg. Talán nem volt saját gyerekszobájuk, talán kevés könyv vette körül őket, vagy egyszerűen nem volt lehetőségük arra, hogy olyan természetességgel találkozzanak a mesékkel, ahogy azt ma már szeretnék megadni a saját gyermeküknek. Felnőttként éppen ezért különleges jelentősége lehet annak, amikor először válogatunk mesekönyveket a saját gyerekünknek. Nem csupán egy történetet keresünk estére. Egy olyan világot szeretnénk létrehozni, amelyben a gyermek biztonságban érezheti magát, kérdezhet, nevethet, képzelődhet, és közben észrevétlenül rengeteget tanulhat. A Boribon történetei pontosan ezt az egyszerű, szerethető mesevilágot képviselik. Nem akarják túlmagyarázni a gyerekkort, mégis számos olyan helyzetet mutatnak be, amely ismerős lehet egy kisgyermek számára.
Miért fontosak a mesék már egészen kicsi korban?
A mesehallgatás sokkal több, mint esti szórakozás. A közös olvasás során a gyermek új szavakkal, helyzetekkel, érzelmekkel és összefüggésekkel találkozik. Egy kisgyermek számára a világ még tele van olyan ismeretlen helyzetekkel, amelyekhez idővel kell megtalálnia a megfelelő érzelmi és gyakorlati kapaszkodókat. A mesék ebben is segíthetnek, hiszen olyan mindennapi élményeket és érzéseket mutatnak be, mint a szomorúság, a várakozás, a csalódás, az öröm, a konfliktusok vagy éppen a kibékülés. Mindezt nem direkt tanításként, hanem történeteken keresztül teszik, így a gyermek a saját tempójában kapcsolhatja össze a mesében látottakat a saját élményeivel.
Boribon világa azért működik, mert ismerős
A Boribon történeteinek egyik legnagyobb erőssége éppen az egyszerűség. A főszereplők olyan hétköznapi helyzetekbe kerülnek, amelyeket egy kisgyermek is könnyen felismerhet. Játék, barátság, kíváncsiság, féltékenység, öröm, várakozás vagy éppen egy kisebb konfliktus. Ezek nem különleges, távoli problémák, hanem a gyerekkor mindennapi részei. A történetek ezért könnyen kapcsolódási pontot kínálnak. A gyermek felismerheti bennük saját érzéseit vagy helyzeteit, miközben egy biztonságos, játékos történeten keresztül találkozik velük.
Nem baj, ha a szülő is szereti a mesét
Egy mesekönyv hosszú távú sikere szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy a szülő szívesen veszi-e elő újra és újra. A kisgyerekek ugyanis híresek arról, hogy ugyanazt a történetet képesek egymás után nagyon sokszor meghallgatni. Ami egy felnőttnek huszadik alkalommal már kevésbé izgalmas, az a gyermeknek még mindig fontos lehet. Ezért jó, ha a könyv nemcsak a gyerek számára szerethető, hanem a közös olvasás élményét is támogatja. Egy jól megválasztott mesekönyv ilyenkor egyfajta esti rituálé részévé válhat.
A közös mese nem csak a történetről szól
Amikor egy szülő leül a gyermekével mesét olvasni, valójában sokkal több történik annál, mint hogy elhangzik néhány oldalnyi szöveg. A gyermek hallja a szülő hangját, figyeli a képeket, kérdéseket tesz fel, megjegyzéseket fűz a történethez, és közben megtanulja, hogy a könyv egy olyan tárgy, amelyhez jó érzések kapcsolódnak. Ez különösen fontos lehet azoknak a szülőknek, akik saját gyerekkorukban nem kapták meg ezt az élményt. A mesélés ilyenkor egy új családi hagyomány kialakítása is lehet. Nem kell tökéletesen berendezett gyerekszoba, hatalmas könyvespolc vagy több száz kötet ahhoz, hogy a gyermek megszeresse a könyveket. Néha elég egy kis sarok, néhány kedvenc könyv és az, hogy esténként legyen idő egymásra.
A Boribon mesekönyvek első könyvtárnak is jó kiindulópontot jelenthetnek
Egy gyermek első könyvei sok szempontból meghatározóak lehetnek. Nem feltétlenül azért, mert ezekből kell megtanulnia olvasni, hanem azért, mert ezekkel alakul ki az első kapcsolata a könyvek világával. A Boribon mesekönyvek ebben jó kiindulópontot jelenthetnek. A történetek rövidebbek, a szereplők könnyen megjegyezhetők, a képek pedig fontos szerepet kapnak a történet megértésében. Egy kisgyermek számára ez különösen lényeges. Még akkor is követheti a történetet, ha nem érti minden egyes szó jelentését. A képek segítenek neki összerakni, mi történik, miközben idővel egyre több részletet vesz észre.
Miért érdemes saját könyvespolcot kialakítani?
Ha valaki saját gyerekkorában kevés könyvvel találkozott, különösen szép élmény lehet, amikor a saját gyermekének kialakít egy kis könyvespolcot. Nem kell rögtön hatalmas gyűjteményre gondolni. Néhány kedvenc mesekönyv is elég lehet. A lényeg, hogy a könyvek elérhetőek legyenek a gyermek számára, és ne csak egy különleges alkalommal kerüljenek elő. A saját polc azt az üzenetet is közvetítheti, hogy a könyvek a mindennapok természetes részei. Lehet közülük választani, lehet lapozgatni őket, újraolvasni a kedvenceket, és akár saját történeteket is kitalálni a képek alapján.
A mese nem teljesítmény
Talán ez az egyik legfontosabb dolog, amit érdemes szem előtt tartani. A mesélésnek nem kell fejlesztőfeladattá vagy kötelező esti programmalá válnia. Nem baj, ha a gyermek közben kérdez. Nem baj, ha megálltok egy képnél. Nem baj, ha néha egyetlen történetet olvastok el, máskor pedig hármat. A cél nem az, hogy minél több mesét „teljesítsetek”, hanem hogy a gyermek számára pozitív élmény legyen a könyv és a közös olvasás.
Miért lehet különleges egy ilyen könyvsorozat?
Egy jól összeállított gyerekkönyvtár idővel egyfajta családi emlékké is válhat. Évekkel később egy régi Boribon kötet előkerülhet egy polcról, és már önmagában visszahozhatja azokat az estéket, amikor a gyermek még a szülő ölében hallgatta a történetet. Talán éppen ez az egyik legszebb dolog a mesekönyvekben. Nemcsak a gyermek fejlődésében lehet szerepük, hanem közös emlékeket is teremtenek. És ha valaki úgy nőtt fel, hogy ezek az élmények kimaradtak az életéből, különösen értékes lehet megtapasztalni, hogy a saját gyermekének már megadhatja őket.
Nem kell tökéletes gyerekkor ahhoz, hogy szép gyerekkort adjunk
A szülőség egyik különleges része, hogy olyan dolgokat is továbbadhatunk a gyermekünknek, amelyekből nekünk annak idején kevesebb jutott. Egy esti mese önmagában természetesen nem old meg mindent. De lehet egy apró, következetes gesztus, amely azt üzeni, hogy van idő rád, kíváncsi vagyok rád, meghallgatlak, és jó együtt lenni. A Boribon történetei pedig ehhez adhatnak egy szerethető keretet. Egy kislány vagy kisfiú számára egy mese egyszerűen csak egy újabb kaland lehet. A szülő számára viszont közben talán annak a lehetősége is, hogy olyan gyerekkori pillanatokat teremtsen, amelyek neki magának annak idején hiányoztak. Talán ezért érdemes nem azt kérdezni, hogy „hány mesekönyv kell egy gyereknek?”, hanem inkább azt, „milyen emlékeket szeretnénk, hogy a könyvekhez kössön?” És erre néhány jó történet, egy kényelmes kuckó és egy esti összebújás már egészen jó válasz lehet.